szombat, november 18

Egy zenérôl szóló könyv - 50 könyv egy év alatt (2017.)

Egy zenérôl szóló könyv  : Gaston Leroux - Az operaház fantomja 

 ..."A fiatalember érteni vélte a helyzetet, s nyomban megdühödött.
– Hogy ki az? – kérdezte haragosan. – Hát ő! Az az ember, aki az undorító halotti maszk mögé rejtőzik… a perrosi temető rossz szelleme… a Vörös Halál… a maga barátja, kisasszony… a zene angyala! De én letépem róla az álarcot, ahogy az enyémet is letépem, s végre farkasszemet nézünk egymással, fátyol és hazugság nélkül, s én tudni fogom, hogy kit szeret maga, s ki szereti magát!"...
 
Számomra 4 csillagos (mert elfogult vagyok)

Nagy Operaház fantomja musical rajongó vagyok. Annyira nagy, hogy olaszul kívülről fújom.
Sajnos maga a könyv unalmasan van megírva, és ezért kicsit csalódtam benne...de az alaptörténet az nagyon szép, csodálatos. Ha ezt most írná meg valaki, imádnám. A legfőbb bajom az vot, hogy nem bírom Leroux stílusát, ideges leszek tőle. Bár miért csodálkozom ?? A könyv több mint 100 éve írodott ! És eleve nem szeretem a romantikus klasszikusokat.
Viszont a könyv olyan dolgokra világtott rá, ami nem volt teljesen lekristályosodva bennem. PL.: Christine és a fantom származása, a Raul és Christine gyerekkori bartsága/szerelme

(((Spoiler)))
Ami meglepett, hogy a fantom tényleg nem jó és nem szép és nem szexi !
 Egy igazi kegyetlen ember, aki lop csal kínoz öl és utál mindenkit, beleértve saját magát is. Egy nagyon beteg és megkínzott lélek, hulla testtel (többször leírják : hideg csontos kéz, rothadó hullaszag stb.)
Ez egy magán vélemény, de szeintem megkapta a sorstól a méltó bűntetését : halálosan szerelmes lett, ami végül a vesztét okozta.
Christine egy buta kis liba , ezen nem is lepődtem meg....de Raul is az :-D. Egy fiatal kis ficsur, aki folyton ömleng és sír és vinnyog, ha-ha -ha.

Kedvenc részletem : 
" ... - Éreztem, hogy a könnyei a homlokomra csorognak… rám! Rám! Forrók voltak… és édesek! Az álarcom alá folytak a könnyei… Az én könnyeim az övéivel keveredtek! Befolytak a számba! Az ő könnyei! Hallgasd, daroga, hogy mit tettem… Letéptem az álarcomat, hogy egyetlen könnyét se veszítsem el… És nem menekült el! És nem halt meg! Életben maradt és sírt… rám…"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése